Franz Reichelt osztrák szabó pontosan 100 évvel ezelőtt, 1912. február 4-én próbálta ki saját maga szerkesztette repülő kabátját és ugrott le az Eiffel-torony első emeletéről óriási nyilvánosság, kamerák jelenlétében. Bár vállalkozását különböző –kezdetben kisebb – magasságokból, többszöri ugrás, bábokkal végzett modellezések, számítások előzték meg, kísérlete végérvényesen egyszeri és megismételhetetlen maradt. A szabó, ha nem is úgy, ahogyan tervezte, de végzetes tette révén beírta nevét a történelembe, hogy ma minden részletes párizsi útikalauz említést tehessen róla. Reichelt kísérletét tekinthetjük az ejtőernyőzés, vagy az extrém sportok között újabban elterjedt, Batman típusú BASE jumping siklórepülés archetípusának is.  (nem összetévesztendő a kötéllel végrehajtott bungee jumpig-gal) Kudarccal végződött utolsó kísérlete ellenére ma már számtalan helyen tesznek említést nevéről, mint a korai ejtőernyőzés úttörőjéről. Alakja szimbolizálja az emberiség örökösen visszatérő nagy vágyainak egyikét, a levegő önerőből történő meghódítását, a végtelen szabadság megszerzését.

2012. február 4-én, a kiállítás idején, centenáris évfordulója lesz a történteknek. A projekt ennek a technikatörténeti szempontból meglehetősen marginális, másfelől nagyon különös eseménynek állít emléket.

Érintett személynek érzem magam a munkaterv kapcsán, mivel korábban sokat foglalkoztam munkáimban a szabásminta alkalmazásával, kiterjesztett képzőművészeti értelmezésével, történeti kontextusaival. A projektben e problémakör újabb jelentésrétegeit kívánom felfejteni az egész évre és a későbbiekben több helyszínre kiterjedő pszeudo-ünnep keretében.

Vincze Ottó